2010. szeptember 8.
Mária, Adrienn napja
lehet a fürdőkádban, habok közé temetkezve, vagy csak fürdősóval ízesített hangulatban, magunknak, majdnem befelé, hogy még a víz is túlkiabálja, ha megmozdítjuk magunkat, de nyíltan felvállalva is, hogy ez a kedvencünk, rekedt torokhangon, hamisan, hogy az fáj, a hab is szögletes lesz tőle a vízben, az idegek meg elvékonyodnak, akkor hát figyeljetek – mi az, a szomszéd lépcsőházban már meg sem hallják az embert?!
lehet a reggeli készülődéskor is, mit gondoltatok, mire találták ki a borotválkozást, vagy fogkrémmel a szájban gargalizálni valami felismerhetetlen dallamot, meg hát a budin ülve, ha épp nincs friss hirdetési újság és a telefont sem vitted magaddal, hogy újra beállíts rajta csengőhangot, háttérképet, mintha a régi nem lett volna úgyis jó.
a reggelben szép, hogy lehet önállóan, és lehet a rádióval versenyezve, ki bírja hangosabban tovább, miért nem rekedt be még mindig cserháti, mikor én már csak suttogok, külön őrület, ha egyszerre kiabálsz a zenedobozzal, de mást, mint ami abból szól, trenírozzon csak a család az előttük álló nehéz napra, más még jobban szaggatja az idegeiket.
milyen szép is a hétvégi tevékenykedés az autó körül mondjuk, pucol-dalol, pucol-dalol, ugyanígy a nyavalyás fürdőkád sikálásakor, na máshogy nem is bírnám ki a tisztítószer agyat romboló szagát, meg hogy széthull a kezem a vízkőtől, ami nálunk mindig erősebb, mint a tévéreklámokban, de ne rekesszük ki a kiskertjükben bíbelődőket, a biciklivel messze rándulókat és a gyermekük hallását szétrobbantó jóindulatúkat.
miért is nem rögzítjük ezeket a gyöngyöket?
és miért is rögzítették, ahogy Kiszel Tünde énekel valakivel szívet tépően, agyat rombolva, bűntetve és kínozva?
lehet, hogy kiderítjük, de az biztos, hogy meghallgatjuk pénteken délután, a görcsoldóban.
A Reggeli eheti kérdése: Hatféle bérletet kínál a megye hét kulturális intézménye programjaira a hamarosan nyíló Ibsen Ház. Érdekli a lehetőség?
